2014. július 24., csütörtök

Kormi kék színű bilétája

Hadd meséljek el valamit!

2011-ben több év elteltével férjemmel visszatértünk kedvenc görögországi üdülőhelyünkre, Szártira. Talán a második, agy harmadik napon történt, hogy esti sétánk során egyszer csak a lábunk alatt termett egy apró, zsömle színű kutyuska. Jól meg dögönyöztem, megsimogattam, talán túlságosan is...

Egyszer csak megjelent az anyja. Néhány méterre figyelte, mi történik, azután ő is odajött egy, két, három, négy, stb. simire. A kölyök időközben elkolbászolt, de az anyja nem tágított mellőlünk.

Drága Kormi kutyuskánk
Attól fogva egész nyaralásunk ideje alatt velünk volt. Jött velünk kirándulni, a boltokba, a strandra, mindenhová. A strandon a vízbe nem jött be, csak egyszer próbálkozott, de inkább őrizte a törölközőnket. Ha valaki elhaladt a cuccunk előtt, Kormi -mert ezt a nevet adtuk neki - megugatta őt. Minden este bekísért a szállásunkra és a teraszunkon aludt.

Sajnos azonban eljött a nyaralás vége, és el kellett búcsúznunk tőle. Még ma is könny szökik a szemembe, amikor visszagondolok, hogy igyekezett utolérni az autót, amibe beültünk... Én sírtam, Kormi rohant utánunk...

Az esetnek szemtanúja volt néhány másik nyaraló is, mert az autó egy ún. gyűjtőjárat volt, ami a vendégeket a szálláshelyekről egy helyre; a "nagy parkolóba" vitte.


Én ilyen hűséges kutyát még az életemben nem láttam! Az a minimum, hogy megérdemelne egy kutyás szobrot, de mivel ez kivitelezhetetlen, mi kitaláltunk egy apróságot neki. Ez az apróság egy kék színű, gravírozott kutyabiléta volt, ezzel indultunk a következő évben újra ugyanarra az üdülőhelyre, de Kormit már sajnos nem láttuk.

Állítólag megint voltak kiskutyái, de többet nem tudtak mondani a helyiek...

A kutyabiléta még mindig megvan, reméljük, a nyakába fogjuk tudni rakni, és ha már haza nem jöhet velünk, legalább odakint találkozunk még...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése